Kedvenc marokkói éttermünk

Bazári hangulat, kelet és nyugat, ősi és modern találkozása egy elképesztően vibráló helyen! Mai inspirációnk egyenesen Marokkóból, Szavíra városából érkezett – és be kell valljuk, alig találunk szavakat erre a megismételhetetlen, magával ragadó látványra.

A világhálót böngészve nap mint nap rengeteg inspiráló és innovatív belsőépítészeti megoldással találkozhatunk. Könnyen nyomon követhetjük a legújabb trendeket, leshetünk el praktikus ötleteket a szakértőktől ám néha – nem minden ok nélkül – az az érzés is hatalmába keríthet, hogy az ötletek, trendek ismétlődnek és a legtöbb éppen divatos irányzat tulajdonképpen egy kaptafára épül.

Még mindig elmondható, hogy nagyon ritkák az olyan belsőépítészeti megoldások melyek innovatív módon teremtenek egységet, harmóniát és képesek eljátszani az adott hely szellemével, múltjával és jelenével illetve kultúrájával. (Függetlenítve magukat ezáltal mindenféle aktuális divathullámtól.)

Az alábbi galériában egy olyan éttermet mutatunk be ami azonnal levett minket a lábunkról és szállította azt a tipikus megmagyarázhatatlan bizsergést, belső mosolyt amit oly sokszor keresünk!

A képek a marokkói Szavíra városában készültek az Elizir nevű étteremről. (A képeket Paulina Arcklin fotós & stylist készítette, akinek egyéb munkái is figyelemreméltóak: http://www.paulinaarcklin.net/ )

Az étterem kialakításának legszimpatikusabb szegmense – azon túl, hogy hihetetlenül bátran használja az úgynevezett „vintage” esztétikát – talán az, hogy valós párbeszédet kezdeményez környezetével: A helyi motívumokon túl (pl.: a marokkó zászlajára utaló pentagram) bátran használnak a nyugati kultúra vívmányaira, alakjaira utaló szegmenseket is (pl.: Chaplin kép, art deco lámpák és fotelek, diavetítő, televízió) teremtve meg ezzel a hely szellemiségére utaló „bazári” hangulatot melyet a dekoratőr vidám, fiatalos – elsősorban a kikötővárosok színesztétikájára utaló – semleges türkiz és okkersárga színekkel fűszerez meg.

Az autentikus légkör elérésének érdekében nem ijednek meg olyan – eszelősnek tűnő – döntésektől sem, mint például az asztalnak használt (Honda feliratú) kartondoboz vagy a helyiségenként váltakozó – valószínűleg építkezésekről összegyűjtött – csempék, térburkolatok.

Első ránézésre a fali dekorációk tekintetében sem követnek semmiféle szabályrendszert, a lényeg „csupán” annyi, hogy ezek a dekorációk is a hely történetéről meséljenek. A helyi emberekről készült fotók mellett jól megférnek a klasszikus festmények és portrék illetve a ház különböző korszakaiból származó berendezési tárgyak.

(Arról, hogy a klasszikus dekorációk miként képezhetik részét egy modern otthonnak ITT írtunk korábban.)

Az ilyen barátságos és innovatív módon berendezett terek valamilyen módon mindig arra világítanak rá számunkra, hogy kis stílusérzékkel és kombinációs készséggel bátran visszanyúlhatunk saját gyökereinkhez is; emlékeinket, relikviáinkat pedig a helyett, hogy elrejtenénk inkább használjuk és próbáljunk meg élni a múlt és jelen párbeszédének lehetőségeivel.

Képek forrása:
https://www.facebook.com/pages/ELIZIR-Restaurant/
https://www.facebook.com/PaulinaArcklinPhotography

Add Comment Register



Mondd el véleményed

Hozzászólás írásához